Életkör, avagy Meső meséi

Meső drága, ez nem az az ágytál mire vágytál, és akkor ez most már egy
letompított gondolatverzió. Arról volt szó, három perc az egész, de mintha
már három órája dolgoznánk az ügyön. Szakember barátom a lefagyott
menüpontokat nyomogatva már az ecetes baltát is kilátásba helyezte biztos
megoldásként. Semmi nem szeretne olyan lenni, mint amilyennek megálmodtam,
de akkor most van itt az ideje a pozitív gondolkodásnak. A kép végül is
kifejezi az örök mozgást, a fények reménysugarait, az utat, mely végtelen,
és hát a szín is stimmel, hiszen az Életkör színei, itt bent, ama bizonyos
helyen: a bordó és a narancs. Nem beszélve a sablon kódjáról, mely a 69-es
számot viseli, és hát anno domini akkor láttam meg széles e napvilágot.
Jelek, mindenhol jelek. Hogy képtelenek vagyunk saját képet feltenni,
egyáltalán képeket felhelyezni, hogy képtelenek vagyunk beállítani a
hirdetési felületet...? Már nem is számít. Tehát ez - itt és most - az én
blogom. Szeretettel köszöntöm őt is és Téged is, ha már erre vetődtél,
barátom, testvérem, embertársam...